Lehetnek-e boldogok a gyerekek válás után?
Azért éreztem fontosnak írni erről a témáról, mert sokakban felmerül ez a kérdés akár a válás lehetőségét fontolgatók esetén, akár a válás után hozzánk fordulók körében. Mielőtt azonban belevágunk a témába, szeretném hangsúlyozni, hogy magánemberként és pár-és családterapeutaként is házasság párti vagyok. A lentebb leírtakat abból a szempontból gyűjtöttem össze, hogy ha már megtörtént a válás, szülőként hogyan segíthetjük gyermekeinket abban, hogy minél kevesebb nehézséggel vészeljék át életük ezen jelentős változását.
A szülőségünk egy életen át tart
Azzal az evidenciával szeretném kezdeni, amit sokszor nem gondolnak át a párok, pedig nagyon nagy jelentősége van: elváltunk egymástól, mint házastársak, de a válás után is szülőtársak maradunk életünk végéig, hiszen mi ketten vagyunk gyermekeink szülei. Annak érdekében, hogy szülőtársakként jól tudjunk együttműködni, lényeges, hogy a másikkal kapcsolatos negatív érzéseinket, amelyek annak házastársi mivoltára vonatkoznak, ne keverjük össze szülőtársi szerepünkkel.
Ezen szerepek összekeveredésének legtipikusabb példája, amikor valamelyik szülő, akiben negatív érzések maradtak a válás kapcsán házastársi szerepében, ezeket a negatív érzéseit kifejezi a gyerekek felé úgy, hogy a másik fél szülőségét igyekszik aláásni. Így tesz például az az anya, aki, amikor az apa nem ér oda időben a gyerekekért, azt mondja nekik: "Apa már megint késik. Nem is vagytok neki elég fontosak, különben már itt lenne.". Vagy az az apa, aki azt mondja: "Már megint milyen ruha van rajtatok? Rengeteg tartásdíjat fizetek, de anyátok nem rátok költi."
Ne éreztessük azt gyermekünkkel, hogy választania kell, hogy ki mellé áll
Fontos látnunk azt, hogy az előbb idézett megjegyzésekkel terhet helyezünk szülőként gyermekünkre. Kinek higgyen ebben a helyzetben? Kinek adjon igazat? Minél több ilyen szituációba kerül gyermekünk, annál valószínűbb, hogy kialakul nála az úgynevezett lojalitás konfliktus: melyik szülője mellé álljon, kihez legyen lojális? Egyszerre nem lehet mind a kettő szülőnek igazat adni: ha valamelyik szülő mellé áll, akkor a másik haragudni fog rá ezért. Márpedig a gyermek szeretné mindkét szülőt szeretni, és azt is szeretné, hogy mindkét szülő szeresse őt.
A boldog gyermek szeretetteljes kapcsolatban áll mindkét szülőjével
És itt érkezünk el odáig, hogy már nemcsak a válás traumáját kell a gyermeknek feldolgoznia, hanem azzal is meg kell birkóznia, ami utána jön. A cikk indító kérdésére visszakanyarodva szeretném azonban hangsúlyozni, hogy igenis lehetnek boldogok a gyerekek válás után abban az esetben, ha a szülők együtt tudnak működni, mint szülőtársak.
De mi kell ehhez? Először is fontos, hogy mindkét fél a házastársként szerzett sérelmeit külön tudja választani szülői szerepétől. Szülőként pedig tartsuk szemünk előtt, hogy ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink lelkileg kiegyensúlyozott, egészséges felnőttekké váljanak, ahhoz az kell, hogy szeretetteljes kapcsolatuk legyen mindkét szülőjükkel (itt most nem beszélünk olyan esetekről, amikor bántalmazás vagy abúzus veszélye áll fenn). Elvált szülőként feladatunk, hogy támogassuk a másik (különösen a különélő) szülőt abban, hogy szeretetteljes kapcsolatot tudjon kialakítani és fenntartani közös gyermekünkkel.
Tudom, hogy ezt leírni könnyű, megtenni viszont nagyon nehéz, különösen akkor, ha nagyon sok sérelem gyűlt össze a házasság alatt. Ha Ön és (volt) házastársa hasonló cipőben jár, és szeretnének segítséget kérni, keressenek bizalommal.